Kedves Nézők

Egy szeretet- és emlékezésaktus, melyet Danio Manfredini jegyez, és amely Arturo és Gino történetét viszi színre, két egykori pszichiátriai betegét, akik egy Caritas-lakásban osztoznak. A napi rutin, a cigaretták, a bevásárlás és a soha el nem alusztott álmok között a két férfi panaszkodások, irónia, látomásszerű lelkesedések és kölcsönös megértés pillanatai között ingadozik, felidézve annak a pszichiátriai közösségnek az emlékeit, ahonnan származnak. Gino egy színházi darabot képzel el a világ nagy témáiról (forradalom, technológia, hit), megpróbálva megemelni szenvedését és a hírnévre törekedve; Arturo egyszerű és normális életre, egy szociális bérlakásra és egy társnő szeretetére vágyik. Az előadás Manfredini által harminc év alatt gyűjtött anyagokból született: diktált forgatókönyvek, videók, valódi betegek gondolatai és vallomásai, amelyek visszaadják hangot, méltóságot és költészetet azoknak, akik a társadalom peremén élnek. A várakozás, törékenység és vágy között az alkotás a láthatatlan életek és az idő felfüggesztését meséli el, emberi és finom tekintetet kínálva azok felé, akik helyet próbálnak találni a világban és értelmes, méltóságteljes életet élni.