Giuliano Scabia

Giuliano Scabia az egyik legeredetibb drámaíró, költő és a XX. század második felének olasz színházának meghatározó alakja volt. Kutatómunkája a színházat találkozási élménnyé változtatta, amely képes kilépni a teátrum épületeiből, hogy megtöltse tereket, erdőket, kórházakat, iskolákat és falvakat. Színpadi tárgyai részét képezik munkásságának: nagy alakok, fantasztikus állatok, fák, kocsik és szimbolikus lények, amelyek nem egyszerű díszletek, hanem a kapcsolat és a történetmesélés eszközei. Olyan művek, mint L’Albero dei poeti vagy Marco Cavallo, amely 1973-ban született a triestei pszichiátriai kórházban Franco Basagliával együtt, egy olyan költészetet testesítenek meg, amely egyesíti a képzeletet, a részvételt és a szabadságot. Ezeken a tárgyakon keresztül Scabia átmeneti közösségeket épített, meghívva bárkit, hogy a narráció részévé váljon. Öröksége továbbra is emlékeztet minket arra, hogy a színház lehet közös gesztus, amely képes a mindennapi teret hallgatás, találékonyság és lehetőségek helyévé alakítani. E rendkívüli művész eltávozása ötödik évfordulóján a Teatro della Toscana kiállítást rendez műveiből, amelyek egész emberi és költői pályáját bemutatják. A kiállítás, a Teatro della Pergola Sala Oro termében, sokat ismertet azon színpadi tárgyak közül, amelyek Scabia történeteit életre keltették.