Metropolis felé

Federico Tiezzi a résztvevőkkel tanulmányozza és újraalkotja a regény és a film drámai szereplőit és helyzeteit, új és soha nem látott értelmezési és kommunikációs teret adva azoknak a kortárs viszonylatában. Ez az Artificio egy dramaturgia- és interpretációs műhely, amely Thea von Harbou Metropolis (1925) című regényéből és Fritz Lang azonos című híres filmjéből indul ki. A regény erősen vízionárius, egyszerre szimbolikus és mesés, képes megragadni a modern ipari társadalom legfelkavaróbb aspektusait. A film, a filmművészet egyik nagy remekműve, ezeknek az elemeknek a hatásos képeken keresztüli újraértelmezésével egy emberiséget mutat be, amely a gépek szolgálatában áll, egyfajta dantei pokolban, ahol a keresztény hagyomány visszanyerésében keresik az ember és a természet, az egyén és a társadalom eredeti harmóniáját. A workshop célja a regény és a film teatralitásán dolgozni, a tematikai magvak szétszedésén és újraszintetizálásán keresztül, egy jövőbeli előadás számára. Az a cél, hogy újraírja és értelmezze, a kortárs kapitalizmus átalakulásainak és mítoszainak fényében, egy olyan történet lényegi dramaturgiai csomópontjait, amely egyszerre archetipikus és freudi. Metropolis ebben az irányban lesz újragondolva: egy vertikális város, amely az elit és az alproletariátus közötti megosztottságként szolgál majd lencseként a jelen megkérdőjelezéséhez – a digitális platformoktól az ökológiai válságig, a munka felbomlásától az új képzetek termeléséig, az új osztályharctól a Test és Gép viszonyáig, egészen az apa-fiú kapcsolatig és a város mint ösztönös tudattalan eszméjéig, amely pontosan úgy működik és szerveződik, mint egy nyelv. A workshop további célja a főbb szereplők tanulmányozása és újraalkotása, új és soha nem látott értelmezési és kommunikációs teret biztosítva a kortárs viszonylatban. Olyan karakterekre, amelyeket a színész később meghívásra újraalkot majd és „újraírt” saját színpadi interpretációjává tesz. A workshop elméleti megbeszélések, szövegelemzés és gyakorlati interpretáció váltakozásából áll, folyamatos párbeszédben a résztvevőkkel. Elemzésre kerül annak lehetősége is, hogy a színházi narratívát más műfajokkal kapcsoljuk össze (film, tánc, zene és költői írás). A cél megérteni, hogyan írunk újra egy „klasszikust” mint a Metropolis-t a mai néző számára. Foglalkozni azzal, ami „klasszikus”, mint a nyelvek metszéspontjának és kereszteződésének helyével, ugyanakkor az ellentmondások, a szennyeződések és a kortárs polaritások élettérként. A költészet felé a színházban, egy Színház felé, amely a Költészeté.